Cím: Fehér rózsa~
Vajon érdemes élni a semmiért..?!
Áldozatot hozni az életért.
Lépéseket tenni egy mély szakadék szélén ,
De még sem ugrani...csak táncolni a gondok élén.
Langyos eső cseppjei arcom mossák már,
S csak gondolkodom.. vajon te emlékszel rám?
Lépek egyet s már a szélén járok,
Innen csodálom ezt az elrohadt világot.
Elmentél...odafent vagy de nem vittél magaddal,
Nem engedtél utánad és itthagytál a magánnyal.
Éles villámlás töri meg az éjszakát,
Süvít a szél mintha kínozná magát.
Gyöngéden megérint s néha megtép,
Most érzem igazán, hogy mennyit értél.
Az ébenfekete égbolton csak a hold virít vörösen,
Akár a véred színe...s ahogy néztél ködösen.
Újra látom magamelőtt arcod,
S hallom hogy rekedtesen ezt suttogod:
"Maradj még...élj tovább az álarc mögött,
Boldog vagyok hogy meghalhattam karjaid közt."
Nem értem...Miért? Jobb ez így neked?
Egyedül hagytál most pedig szenvedek.
Emberek százai szánalmasan röhögnek,
Sírod mellett állva gúnyos szavakkal illetnek.
Utálom őket...akik elvettek tőlem,
Lelketlen testükben már szeretet sincsen.
Sötét. Érdemes bele a fény?
Nyulványok sokasága ide már nem fér.
A vihar előtti csend mégis nyugtalan,
S aztán kitör mely mégis váratlan.
Nemértik ők...miért is értenék?
Nem hallgatnak a szívükre érzésük nincs rég.
Nemhoztam virágot sírodra már...
Mert én leszek a te hervadt fehér rózsád.
Cím: Utállak~
Félelem...Ha ezt a szót halljuk,
Eszünkbe jut egy ijesztő dolog.
Azt hisszük az ijeszt meg mit kívül látunk,
De nem igaz hisz a világot is látjuk.
Mégsem félünk tőle,
Csak haladunk előre.
A pénz...hogy mire jó? azt nem tudja senki.
Mégis aztmondja csak ezzel lehet boldognak lenni.
Tévedés! A boldogság nem pénzből fakad,
Hanem a szívből ami érzést ad.
Testedet előttem árasztja a vér,
Rémülten ,félve síkítozik a nép.
Megöltelek...igen...meg mert ezt kérted,
Arcodon boldogság mosolya jelent meg.
Szeretsz? Tudom. Én is szeretlek téged,
De te ezt már nemhallod mert odalent vagy mélyen.
A föld alatt a tűzben ahova való vagy,
Megkínoztál s aztmondtad: "mostmár az enyém vagy".
Miért nem tudtad szavakkal kimondani?
Miért kellett időkig velem ezt tenni?
Azt kérted öljelek meg, hogy ne okozz több szenvedést,
Nem akartam de megtettem...csak érted nem másért.
Utállak amiért ezt kérted,
S nemtudtam elmondani valóban mit érzek.
Utállak amiért nem maradtál velem,
Utállak téged mert ennyire szeretlek.
Cím: Szösszenet~
Szabad akarok lenni...
Szárnyalni a széllel....
S hallgatni ahogyan,
A csend tisztán énekel....
Szabad akarok lenni....
Szárnyalni az éjjel....
S hagyni hogy gondolataimat,
A hideg szél fújja el....